Pónyik

Érési ideje: November-február. De a hűvösebb tájakon szedett gyümölcsök tavaszig is eltarthatók

Minősége:  Elsőrendű asztali, piaci és háztartási alma

Nagysága:  Többnyire jókora nagy. Szélessége 85 milliméter, magassága 65 milliméter

Alakja:  Szabálytalan lapított gömbalakú. Egyik oldalán hízottabb és többnyire emelkedettebb. Zöme a közepénél mélyebben esik honnét a száras vége felé eleinte lassan, majd hirtelen domborodva egyszerre ellapul és nagy lapos talpat mutat. Kelyhe felé eleinte szelíden, aztán hirtelen fogyva boltozódik és többnyire elég széles, hullámos, ferdén álló karimában végződik. Szára rövidebb vagy félhosszú, fás és bunkósvégű. Szűk és mély tölcséralakú, rendesen sugarasan rozsdafalú mélyedésben ül. Kelyhe kicsiny, zárt, keskeny kehelylevélkéi molyhosak és szűk, mély falán egyes lapos bordákat mutató mélyedésben ülnek. Ezek a bordák a gyümölcs oldalára is lehúzódva, annak kerekdedségét is gyakran megzavarják. A kehely karimája hullámos.
 

Héja:  Vastag, sima, néha kissé érdes tapintatú. Értével citromsárga színű. Napos oldalán némi narancspirral mosott. Barnásszínű pontozata szembetűnő ritka. Rozsdaalakzatok a szármélyedést kivéve ritkán fordulnak elő rajta.

Belseje:  Húsa sárgásfehér, néha zöldes árnyalatú. Tömött porhanyó, olvadó, cukrosan savanykás, illatos, fűszeres, igen finom ízű. Magháza nyílt, rekeszeiben kevés, többnyire fejletlen magot rejt. Kehelycsöve kúpalakú, elég mélyen lehatoló

Fája:  Erőteljes növekedésű, későn bár, de kedvező viszonyok között elég bőven termő. Szétálló ágai ritkás lombozatú, De terjedelmes koronát nevelnek. Vadalanyon közép- és magastörzsű fának a legalkalmasabb. Az alakítást, nyesést nem hálálja meg. Vesszei vaskosak, többnyire sárgásszínűek, molyhosak. Rügyei elég nagyok, laposhátúak, sűrűn molyhosak. Termőrügyei aránylag kisebbek, sűrűn molyhosak. Levelei vastagszövetűek, felső oldaluk elég sima, fonákjukon molyhosak, szúrós hegyben végződők. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos. Levélpálhái fejletlenek, áridomúak, sokáig megmaradnak
 

Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy talajban, fekvésben kevésbbé válogat. Az emelkedettebb fekvésű, hegyes vidéken, kötött, nyirkosabb talajban bő harmat mellett fejleszti a legszebb gyümölcseit. Kissé kényes, mert kötődött, apró gyümölcseinek a kései fagy éppen úgy árt, mint a forró napsugár. Épen maradt gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Alföldre nem való. Ahol tenyészfeltételeit megtalálja, termesztése érdemes, mert keresett és szívesen vásárolt alma. Hibája, hogy gombabetegségek iránt érzékeny és taplósodásra nagyon hajlandó. Ősi eredetű erdélyi almánk. Valószínűleg Alsó Fehér megyében magról kelt.