Származása. E jeles almának anyafáját egy régi kertben, Downham városa határában (Angolhon, Norfolk megye) 1820 körűi födözték föl s kezdették elterjeszteni. Mint szép, nagy és jó gyümölcs csak­​
hamar elterjedt mindenfelé. Hazánkban is több helyt előfordul már.​
Ojtóvesszejét 1871-ben kaptam Oberdiecktól, Jeinsenből. Több ízben termett már nálam. Fajom valódisága kétségtelen.​
​

Érésideje. October—november; hűvösebb tájakon januárig is eltart.​
​

Minősége. I. rendű csemege-, piaczos és díszgyümölcs.​
​

Nagysága. Rendszerint jóval nagyobb a középszerűnél.​
​

Alakja. Lapos gömbalakú; rendszerint szélesebb, mint magas;​
igen szabályosan boltozott síkfölületű. Zöme csaknem középtájra  honnét szára felé hirtelen gömbölyödik s széles, laposas talpban vég­​ződik ; kelyhe felé pedig elejénte szelíden, aztán csakhamar és mind­​inkább fogyva boltozódik s kelyhe körül szintén széles laposas karimá­ban fogy el.  S z á r a igen rövid, vastag, többnyire húsos, molyhos, rit­kán emelkedik a szármélyedés karimája színvonaláig; tágnyílásu, de szűk és inkább vagy kevésbbé mély üregbe helyezett, melynek sokáig zölden maradó falait áttetsző finom rozsdamáz szokta gyakran elfátyo­lozni.  K e l y h e  zárt vagy félignyilt; összehajló, rövid, molyhos és zöld osztványaival csaknem a fölszínen vagy tágas ugyan, de igen se­kély üregben ülő, melynek zöldes alján finom lapos ránczoskák láthatók, hanem ezek az üreg karimájára sem vonulnak föl.​
​

Szine. Bőre finom, sima, mintha csiszolt volna, ragyogó fényes; ele­jénte sárgás zöld; értével élénk czitromsárga; napos oldalán aranysárga rendszerint minden pirosságot nélkülöző. Pontozata elég sűrű, többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyecskék alakjában jelenkező s a gyümölcs teljes értével alig észrevehető. Egyes, cserepes ragyaszeplők néha találkoznak fölületén, de rozsdaalakzatok csak elvétve vagy éppen nem jelenkeznek rajta.​
​

Belseje. Húsa sárgás vagy sárgásba játszó fehér, finom, tömöttes​
és törékeny, de csaknem egészen szétolvadó; leve bő, csukros, finom​
savanynyal emelt, igen kellemes fűszeres ízzel. Magtokja nyilttengelyű; kissé nyilt fiókjaiban hasas tojásdad, hegyes, pirosas, ép magvakat rejtő. Kehelycsöve hosszas tölcséralakú, a gyümölcsbe jó mélyen lehatoló.​
​

Fája. Erőteljes, vígnövésű, edzett; elég korán és elég bőven​
termő; íolálló vagy nyilt szögekben fölfelé törekvő ágaival, melyek​
gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel elég jól beruházkodnak, szép-lombos, magas gömbalakú koronát alkotó. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Alkalmas szálasfának is, gulafának is; mindenütt jól díszlik, de ahhoz, hogy termékeny legyen, elkerülhetlenül szükséges a kellőleg nyirkos talaj. Gyümölcsei igen jól állják helyöket a fán.



Vesszei. Elég számosak, hosszak, vastagok vagy középvastagok,

hegyök félé elvékonyodók; egyenesek, noha kissé könyökösek, bordázottak; fölállők vagy nyilt szögekben fölfelé törekvők; elég stirűn, de finoman molyhosak, itt-ott csupaszak, barnás vagy zöldessárgák, na­pos félőkön pirossal kissé árnyaltak; igen apró, kerek, itt-ott hosszas, fehér pontokkal sürün, de nem szembetünőleg pontozottak; rendetlen,többnyire azonban rövid levélközűek.
 

Rügyei. Kicsinyek, rövidek, háromszögűek, lapulók, sűrűn fehérmolyhosak; elég kiemelkedő, bordás talapon ülök.
 

Virágrügyei. Kicsinyek, kiípos tojásdadok, tompahegyűek, szennyes
barnák vagy sűrűn fehérmolyhosak.
 

Levelei. Nagyok vagy jókora nagyok, vastag és durvaszövetüek;
tojásdadok vagy széles tojásdadok; majd szabályosan, majd hirtelen elkeskenyedö, hosszas éles hegyben végződök; lapos-teknősek, alig ível­tek, itt-ott széleiken szeliden hullámosak; uyelökről csaknem vízirányosan elállók; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég simák, bágyadtan fénylők, világos zöldek; széleiken előrehajló, tompa fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelök kö­zéphosszú, elég vastag és merev, molyhos; inkább vagy kevésbbé nyilt
szögekben fölfelé álló. Levélpálhái elég nagyok, szétállók, lándsásak,
tartósak. Virágrűgyet körítő levelei többnyire kerülékesek, laposak, sze­líden hullámosak, rendetlenül szétállók vagy kissé lefelé konyulók.
 

Hasonnevei. Nincsenek.
 

Leírói.  F l o t o w , Illustr. Handh. der Obstk. I. 377.
L e r o y Dict. de pomol. III. 180.
Észrevétel. Vidékem könnyen kiszáradó, laza talajában csak esős
évjáráskor terein mérsékelten; míg nagyobb folyóvizeink mellett, a kö­tött és iszapos talajban, még alföldünkön sem lehet panasz termékeny­sége ellen. Szép nagy és jó gyümölcsei végett bízvást helyet adhatunk számára kerteinkben egy-egy fának.