Mádai kormos renet
Származása. Erdély ős gyümölcse. Hunyadmegyében s átalában a
Maros mentén, ős idők óta nagyban el van terjedve és ott rendkívül
gazdagon is terem. Gyümölcseit őszel póznákkal, karókkal verik le, mint a diót s vermekbe lapátolják össze. Tavasszal aztán szekéren hajón a Bánátba hordják s ott jövedelmező kereskedést űznek vele. Az északi és éj-keleti Kárpátok völgyeiben, különböző helyi nevek alatt még hazánkban is több helyt előfordul. Több helyről is egyezőleg megkaptam ojtóvesszőkben s több idő óta birom már e fajt.
Érésideje. Nálam dec. márt.; hűvösebb tájakon nyár elejéig is
fonnyadás nélkül eltart.
Minősége. II. rendű csemege-, háztartási és jó piaczos gyümölcs.
Nagysága. Kisded; néha csaknem középnagy, mint a Masanczki alma.
Alakja. Gömbölyded vagy két végén kissé belapitott gömbalaku;
néha csaknem hengeres gömbalaku; bárha egyik oldalán kissé hizottabb és emelkedettebb is, mint a másikon, mégis elég szabályos termetű.Zöme többnyire középtájra esik, honnét mindkét vége felé egyenlően,de kelyhe felé néha kissé összébb is húzódva boltozódik, mintsem szára felé. S z á r a rövid, vékony, fás, bunkósan végződő; többnyire szabályosan kikanyarított, igen szűk és elég mély üregbe helyezett, melynek falait kisebb-nagyobb terjedelemben finom rozsdamáz borítja, mely néha, sugaras foszlányokban a mélyedés karimáján túl is nyújtózkodik. K e l y h e kicsi, zárt vagy félignyilt; apró, egymásba boruló, molyhos osztványaival inkább vagy kevésbbé lapos és nem mély üregben ülő,melynek falai szelíden ránczosak s karimája szelíden hullámos.
Színe. Bőre vastag és szívós, elég sima, száraz vagy kissé érdestapintatu; rozsdamentes részein elég fényes; elejénte sáppadt-zöld; értével zöldessárga; napos oldalán igénytelen pirossal inkább vagy kevésbbé színezett. Pontozata sűrű, fahéjszinű, elég szembetűnő. Hálózatos rozsda foltok vagy foszlányok majd minden gyümölcsön mutatkoznak; néha egyes, feketés vagy barnás ragyaszepló'cskék is találkoznak rajta.
Belseje. Húsa sárgás, néha zöldesfehér, finom, tömött, kemény
vagy roppanó; teljes értével eléggé porhanyó; leve elég bő, igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, kellemes, renetszerű fűszeres ízzel. Magtokja csaknem zárttengelyű; szűk fiókjaiban tojásdad, hegyes, világos gesztenyeszínű, ép magvakat rejtő. Kehelycsöve szűk tölcséralaku.
Fája. Igen erőteljes, vígnövésű, edzett; alkalmas helyen rendesen
és igen bőven termő; fölfelé törekvő, nyúlánk ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól beruházkodnak; sürülombos, de kellőleg szellős, magas gömbalaku koronát alkotó. Legalkalmasabb szálas fának. Hegyes vidéken és kellőleg nyirkos -talajban díszlik ós terem legjobban. Száraz talajban rövidéletii és ritkán termő. Gyümölcsei igen jól állják helyöket a fán.
Vesszei. Számosak, hosszak, karcsúak, hegyök felé igen elvékonyodik; egyenesek, alig észrevehetöleg könyökösek, bordázatlanok; fölállók vagy éles szögekben fölfelé törekvők; gyenge korukban sürün és finoman fehérmolyhosak; ért korukban nagyrészt csupaszak, feketés barnák, itt-ott vörhenyes vagy zöldes barnák; apró, kerek, fehér pontokkal igen sürün és szembetünöleg pontozottak; rendetlen, többnyire azonban elég rövid levélközűek.
Rügyei. Kicsinyek vagy középnagyok, háromszögüek, tompahegyűek, lapulok, feketés barnák, hegyöknél sűrűn fehérmolyhosak; alig kiemelkedő, bordázatlan, szűk talapra helyezkedök.
Virágrügyei. Kicsinyek, tojásdadok, tompahegyűek, szürkével árnyalt szennyes barnák.
Levelei. Középnagyok, elég vékony és hajlékony-szövetűek; tojásdadok vagy hosszas tojásdadok; szabályosan elkeskenyedő, hosszas és többnyire kissé félre-görbülö, éles hegyben végződök; laposak vagy lapos völgyesek; kissé íveltek; nyelőkről rézsunt fölfelé állok; alsó lapjukon finoman molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég sírnák, bágyadtan fénylők, élénk zöldek; széleiken apróbb-nagyobb, kettős vagy hármas, tompa vagy kissé éles fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelök hosszas vagy középhosszú, középvastag, finoman molyhos, tövénél sötét vérpirossal mosott; éles szögekben fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, fonál vagy áridomuak, hamar elhullók. Virágrügyet körítő levelei keskenyek, csaknem lándsásak, laposak, hullámosak csavarosán elgörbülök; vékony, rövid nyelőkről mereven szétállók.
Hasonnevei. Sok helyt „Zöld kormos" vagy egyszerűen csak „Kormos" név alatt ismerik.
Leirói. Tudtommal eddig még senkisem irta le köi-ülményesen.
Boldogult Nagy Ferencz tanár Erdély ős gyümölcseiről irván csak igen rövid és hiányos jellemzést közlött róla. (Lásd „Erdélyi gazda" 1873. évf. 897. lapján.)
Észrevétel. Nem való az alföldre. Hegyes vidékeken, hajózható
folyóvizek mellett, elárusitás czéljából haszonnal volna tenyészthető
nagyban is; mert a szállítást, hányástvetést jól kiálló gyümölcseit akkor lehet piaczra szállítani, a mikor már teljesen leszorult onnan minden gyümölcs.