Származása. Bizonytalan eredetű, régi gyümölcs. Franczia „Courtpendu" neve, mely alatt már jóval a 16-dik század előtt ismeretes volt, mégis azt látszik mutatni, hogy Frankhonból veszi eredetét. Világszerte el van terjedve s mindenütt nagy becsben
tartatik. Hazánkban Dr. Entz volt legbuzgóbb elterjesztöje, a ki jeles Kertészeti füzeteiben (V. 28.) „Királyi piros kurtacsumáju alma" név alatt honi nyelvünkön első ismerteté meg körülményes leírásban. A kérdésben levő almának gyümölcsészeti irodalmunkban fölvett ezen első nevét, mely szárul szóra németből lön magyarra átfordítva,
szerencsétlenül választott névnek találván részemről a „Kertész gazda" 1872. folyamában (I. félév 8. 1.) javaslatba hoztam helyette az itt leírandó almának „Királyi karikaalma" nevet adni. Kimutattam az idézett helyen, hogy a franczia Courtpendu nevezetnek nincs semmi határozott értelme s így sem magyarra sem németre helyesen át nem tehető. A francziák egy almacsaládot, melybe csupa későn virágzó, kerekded és lapos almák tartoznak, jelölnek meg a „Courtpendu" nevezettel. Ugy gondolkoztam tehát, hogy az ezen családhoz tartozó almák egyik jellemző tulajdonát kifejező „Karika" szót kellene a „Courtpendu" szó helyett használnunk s nem a németek „Kurzstiel"-ét, a mi „kurta szár"-at jelent, használnunk; mert a Courtpendu almák épen nem tartoznak a legrövidebb szárú almák közé. Minthogy azonban javaslatom nem nyerte meg magyar gyümölcsész társaim tetszését; kénytelen vagyok e jeles almát fönebbi semmitmondó ugyan, de napjainkban már széltére használt neve alatt bemutatni.
Érésideje. Nov. dec, tovább tartva fonnyadni szokott s mindmind inkább veszít íze jóságából.
Minősége. I. rendű minden tekintetben.
Nagysága. Középnagy, néha nagyobb vagy kisebb is.
Alakja. Kerekded, lapos s csaknem sajtalaku, mindkét vége felé egyenlően s átalában igen szabályosan boltozott, olyannak képzelhető, mint egy ruggyantából (gummi, kaucsuk) készült lapda, melyet két ellenkező ponton két kezünk mutató ujja hegyével jól benyomintottunk. Derékban mindig szélesebb, mint magasságban.
S z á ra középhosszú vagy rövid, elég vastag, tág nyílású, de befelé mindmind inkább összeszűkülő. Szépen kikanyarított tölcséralaku üregbe helyezett, melynek falait majd mindig rozsdamáz borítja. Kelyhe középnagy, nyílt vagy félígnyilt; sokáig zölden maradó,
rövid levélkékkel ellátott, melyek hegyökkel rendesen hátra szoktak görbülni; mély és tágasán kikanyarított üregben ülő, melynek alján néha lapos ránczocskák láthatók, de falain és karimáján bordás emelkedéseknek még nyoma is ritkán vehető észre.
Szine. Bőre finom, sima, száraztapintatu, alapszíne elejénte zöldes sárga, értével szép arany sárga, mi azonban nagyobb foltokban csak árnyas felén tűnik szembe; minthogy csaknem az egész gyümölcs élénk pírossal van befuttatva s e színben sötétebb piros
csíkokkal noha nem épen szembetünöleg csíkozva. Pontozata jókora nagy, fahéjszinű, ritkás, a piros színben különösen szembeötlő. Rozsdafoltok és alakzatok majd minden gyümölcsön fordulnak elő s gyakran a napos oldal pirosságát szennyessé teszik. Némely
gyümölcsön fahéjszin mázzal bevont szemölcsnemü dudor is látható.
Izlelése. Húsa sárgás, finom, tömött, porhanyó s csaknem roppanó, teljes érésekor mindmind velösebb; leve elegendő, száraz időjárásban termett gyümölcsöknél alig kielégítő, de igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes füszeresízü. Magháza
nyilttengelyü, kis fiókjaiban szép sötétbarna, teljesen ép magvakat rejtő. Kehelycsöve hegyes vagy kissé tompakupalakulag mélyed a gyümölcsbe.
Fája. Mérsékelt növésű, igen edzett; korán s a kártékony rovarok pusztításától csak kissé is ment vidékeken igen bőven termő. Gyümölcsvesszök s különösen rövidke gyümölcspeczkekkel korán megrakodó s fölfelé nyújtózkodó ágaival sürü lombos, gömbalaku
koronát alkotó. Valamennyi almafaj közt legkésőbben hajt s legkésőbben virágzik s igy emelkedett fekvésű tájakon a kései fagyokat rendesen kikerüli; mig itt az alföld síkságain, habár a kései fagyokat ki is kerüli, épen a miatt terem keveset, hogy kései virágzásával a kártékony rovarokat, melyek itt, ez időtájban már rendkívül elszaporodvák, magához édesgeti. Doucinra vagy pedig paradicsom-alanyra ojtva mint törpe fa diszlik ugyan, de nem tartós életű. Vadonczra ojtva, mint szálasfa mindenütt jól díszlik s gyümölcsei jól állják helyöket a fán.
Vesszei. Számosak, középvastagok, rövidek, egyenesek, fölállók vagy széles szögekben elállók; gyenge korukban sürün molyhosak; ért korukban meglehetős csupaszak, napos félőkön homályos-zöldek; apró, kerek, fehér pontokkal ritkásan s alig szembetünöleg pontozottak; igen rövid levélközüek.
Rügyei. Elég nagyok, lapos kúposak, tompahegyüek, teljesen fához lapulók; jellemzöleg sürün fehérmolyhosak ; csak kissé kiemelkedő és alig bordázott ülőlapra helyezkedők.
Virágrügyei. Középnagyok, rövid kúposak, igen tompahegyüek; derekukban vöröses barna, hegyöknél fehérmolyhos pikkelyekkel borítvák.
Levelei. Középnagyok, vastagszövetűek, széles vagy kerektojásdadok, majd rövidke, majd hosszas, vékony hegyben végződök; rézsunt fölfelé álló nyelőkről vízszintesen
elterülök; széleiken csatornásán fölhajlók; felső lapjukon csupaszak, homályos zöldek; alsó lapjukon fehérmolyhosak; széleiken széles fogakkal elég sürün, élesen és mélyen fürészeltek. Levélnyelök elég hosszas és elég vastag, nyár végén pirossal mosott. Levélpálhái majd hosszas fonálidomuak, majd rövid-lándsásak. Virágrügyet köritő levelei nagyobbak és hosszabbak, mint a vezérvesszőkön levők, tojásdadok vagy kerülékesek; majd inkább, majd kevésbbé völgyesek; széleiken apró, előre görbülő, hegyes
fogakkal fürészeltek, vékony nyelőkről mereven szétállók.
Hasonnevei. Courtpendu plat; Courtpendu rosat; Courtpendu rose ; Reinette des belges; Königlicher rother Kurzstiel stb.
Leírói. D i e 1, Kemobstsorten, VI. 146.
Lucas, Illustr. Handh. der Obstk. I. 167.
Hennau, Annál-de pomol. II. 2é.
L e r o y, Dict. de pomol- I. 239.
Mas, Le Verger, IV. 77. és sokan mások.
Észrevétel. Az alföld síkságain mérsékelten, egyebütt a hazában mindenfelé nagyban elterjesztendő.
Királyi kurtaszáru
