​
Valószínűleg hazai faj. Pestmegyében, Halason, régóta ismeretes. Vass Elek, városi főkertész szerint, százados fákat lehet ott látni e fajból. Van ott, szerinte Fehér harangalma és Zöld harangalma. Mindkettőről volt szíves nekem ojtóvesszőt küldeni 1878-ban hanem, mikép növényzetükről látom, egy és ugyanázon faj lesz mind a kettő. Gyümölcseik színének különbözőségét csak talaj, fekvés vagy az alany különbözősége okozhatja náluk. Nálam​ is termett már a Vass Elektől kapott gyümölcsökkel csaknem teljesen egyező példányokat.​

 

Gyümölcse középnagy, gyakran jóval nagyobb is, alakja magasnak​
látszó, szabálytalan kupos-gömbálaku; szára rövid, középvastag, fás ; kelyhe kicsi zárt; bőre vékony, szívós; sima, álltában kissé zsirostapintatu, értével világossárga, napos oldalán szelíd pirossal belehelt s szakadozott piros csíkokkal becsapkodott; husa fehér, félfinom. kissé tömöttes, roppanó vagy kissé porhanyó ; leve bő, czukros, gyöngéden savanykás, kellemes ízű. , Csaknem​ I. rendű csemegegyümölcs. Piaczi elárusításra igen alkalmas. Fája még nálam is elég vígnövésű és edzett; kedvező viszonyok közt igen termékeny.​
 

Tudtommal, még senki sem írta le köriüményesen.