Származása. Bizonytalan. A hatvanas évek elején, a mikor még

a gyümölcsészettel szakszerüleg foglalkozni eszem ágában sem volt

és minden vágyam csak abban Öszpontosult, hogy bírhassak egy kertet

s abban fákat ojtogathasaak és nevelhessek; kezembe akadtak

bold. Dr. Entz Ferencz jeles Kertészeti füzetei, a hol a hazában

tenyésztésre ajánlható, néhány gyümölcsfaj olyan lelkesen volt leírva

és melegen ajánlva. Első dolgom volt ezen gyümölcsfajokat magától,

Dr. Entztől beszerezni. — Meg is kaptam ojtóvesszőkben valamennyit:

de „Magyar rosmarin" név alatt, egy, egészen más almafajt kaptam

meg Budáról, a vinczellérképezdéből és nem azt, a melyet Dr. Entz

„Magyar rosmaring" név alatt leírt és a melyet Bazalicza kezdett

legelőször a hazában elterjeszteni. Később, midőn már a gyümölcsészettel

komolyan foglalkoztam, becsesnek találván ezen álnevvi fajomat

is, összevissza kntattam könyveimben, hogy valódi nevére rátalálhassak

: de hasztalan, mert fajomhoz mindenben hasonlót s vele

azonosnak vehetőt nem találtam sehol. Abból itélve, hogy e fajról

gyümölcspéldányokat hazánkból, több helyről is küldöttek hozzám

meghatározás végett, valószínűnek tartom, hogy ez is hazai fajunk

lesz. — Tisztelve hazai gyümölcsészetünk úttörőinek emlékét, e

gyümölcsöt, mely akkoráig még névtelenül lappangott hazánkban,

fönnebbi névre elkeresztelve mutatom itt be.

 

Érésideje. Dec. febr.; hűvösebb tájakon késő tavaszig is eltart.

 

Minősége. II. rendű csemege-, de első rendű háztartási és piaczosgyümölcs.

 

Nagysága. Nagyobb a középszerűnél; gyakran jókora nagy.

 

Alakja. Kissé ferdén álló, hosszas, tompakupos vagy kupostojásdad;

egyik oldalán többnyire hízottabb, mint a másikon; különben

szabályosan boltozott síkfölületű. Zöme a középtájuál jóval alább, a

száras vég felé esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik

s szára körül elég szűk, de laposas karimában végződik; kelyhe

felé pedig elejéute szelíden, aztán mindinkább, de behajlás nélkül

fogyva, kissé ferdén álló, szűk karimában enyészik el. S z á r a rövid,

vékony vagy középvastag, fás, bunkósan végződő; elég szabályosan

kikanyarított szűk és mély tölcséralaktí üregbe helyezett, melynek

falai majd rozsdamentesek, majd áttetsző és keskeny sugarakra oszló

rozsdával bevontak. K e l y h e kicsi, zárt; fölálló és összeboruló,

rövides és molyhos osztványaival szűk és elég mély üregben ülő,

melynek falain finom, lapos ránczok és barázdák váltakoznak, de ezek

a gyümölcs karimáján többnyire elenyésznek s a gyümölcs derekán

bordás emelkedés majd sohasem mutatkozik.

 

Színe. Bőre vékony, de igen SZÍVÓS, sima, itt-ott kissé érdes,

nagyrészt azonban gyöngéd és álltában zsirostapintatu, elég fényes;

elejénte fehéres zöld, értével szalmasárga; napos oldalán élénkebb

sárga és szelid pirossal bemosott vagy csak belehelt és e színezetből

a sárga alapszín csak márványzottan s egyes szalag-foszlányokban

csillamlik ki. Pontozata majd apró és alig szembetűnő, majd jókora

nagy fahéjszínü, rozsda-pettyekből álló és igen szembetűnő. Rozsda

nem mutatkozik fölületón, de egy-egy rozsdás szemölcs néha jelenkezik

rajta

 

Belseje. Hilsa fehéres, magtokja körűi zöldessárga erekkel, félfinom,

kevéssé tömött, porhanyó; leve bő vagy elegendő, czukros,

finom savanynyal emelt, elég kellemes, noha nem mindenkor kellőleg

füszeresízü. Magtokja kissé nyilttengelyü; szűk fiókjaiban, lapos,

sovány, de ép, hegyestojásdad, vörhenyes magot rejtő. Kehelycsöve

tölcséralakú, a gyümölcsbe vékony hengerként elég mélyen lehatoló.

 

Fája. Csaknem bujanöfésű, egészséges, igen edzett; nem korán,

de, ha jól kifejlődött, csaknem évenkint gazdagon termő; fölálló

vagy elég éles szögekben fölfélé törekvő, de később mindmindinkább

szétterjeszkedő nyúlánk ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól

beruházkodnak, elég sflrűlombos, terjedelmes és nagy, gömbalakú

koronát alkotó. Díszlik mindenféle almaalanyon; szabadon álló gyümölcsösökbe

való szálasfának. Mindenütt jól díszlik, ; még vidékem

mostoha viszonyai közt is egyike legtermékenyebb fáimnak; gyümölcsei

jól állják hely őket a fán.

 

Vesszei. Számosak, hosszak, középvastagok, hegyök felé is csak

keveset vékonyodók; egyenesek, noha kissé könyökösek, szeliden bordázottak:

fölállók vagy éles szögekben fölfelé törekvők; elég sűrűn

és finoman fehérmolyhosak; itt-ott csupaszak, sötétviolaszínnel mosott

barnák ; apró, hosszas vagy kerek, fehér pontokkal ritkásan és nem szembetünőleg

pontozottak; rendetlen, többnyire azonban elég rövid levélközűek.

 

Rügyei. Középnagyok, hosszasknposak, laposhátuak, tompahegyűek,

lapulók, sűrűn fehérmolyhosak; alig kiálló, itt-ott szeliden

bordázott talapon ülők.

 

Vírágrügyei. Jókora nagyok, hasaskuposak, tompahegyűek, aljuknál

szennyesbarnák, hegyöknél sűrűn fehérmolyhosak.

 

Levelei. Elég nagyok vagy középnagyok; elég vastag és keményszövetűek;

többnyire kerülékesek; hirtelen elkeskenyedő és gyakran

félre is görbülő, rövidke, szúrós hegyben végződök; csaknem laposak

vagy igen laposteknősek; kissé íveltek, nyelőkről rézsimt fölfelé

állók; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég

simák, fényesek, világos zöldek; széleiken előre hajló, tompa fogakkal

nem mélyen, de elég szabályosan fűrészesek. Levélnyelök hosszas

vagy középhosszú, középvastag, elég merev, molyhos, tövénél jó dadarabon

violaszínnel mosott; többnyire elég éles szögekben fölfelé

álló. Levélpálhái fejletlenek, áridomuak, kevéssé tartósak. Virágrügyet

körítő levelei hosszabbak, keskenyebbek, mint a vesszőkön levők,

kerülékesek vagy visszás tojásdadok, laposak, íveltek, hullámosak;

hosszas, merev nyelőkről kissé lekonyultán szétterülök.

 

Hasonnevei. Magyar rozmarin ( ?)

 

Leírói. Tudtommal eddig még senki sem írta le.

 

Észrevétel. Hazánkban, bárhol is, hálásan fogja kifizetni a

helyet, melyet a kertben elfoglal. Piaczi elárusitásra érdemes volna

nagyban is tenyésztenünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-Ősi eredetű hazai fajta, mely valahol az(Alföldön, vagy a szomszédos megyékben keletkezett.) Bereczki nevezte el ezt - a hazai gyümölcsészet egyik úttörő bajnokának emlékére

Entz-féle rozmaring-nak.​
​

Érési ideje decembertől februárig terjed, hűvösebb helyeken azonban késő tavaszig is eltartható.​
​

Másodrendű asztali, de elsőrendű piacos gyümölcs, mely a háztartásban is nagy kedveltségnek örvend.​
Gyümölcse ferdén csonkított kúpos, avagy hosszas tojásdad alakú s egyik felén rendesen hízottabb, mint a másikon. Zöme a középtájon alul esik, ahonnan egyenletesen gömbölyödik a szűk szárnyílás felé.

​

Nagysága rendesen nagyobb a közepesnél, sőt nem ritkán jókora nagy.

​

Héja vékony, szívós, itt-ott érdes és általában zsíros tapintatú. Alapszíne zöldes, értével pedig szalmasárga; napos oldalán szelidpiros árnyalatú. Pontozata néha alig észrevehető, máskor
elég feltűnő; a rozsdapettyek, sőt rozsdás szemölcsök sem tartoznak a ritkaságok közé az alma felületén. Kelyhe kicsiny és zárt, felálló molyhos osztványokkal. Kehelyürege szűk és mély, falain itt-ott ráncok is mutatkoznak, melyek azonban az üreg karimája körül elenyésznek. Szára rövid és közepes vastagságú, fás és bunkósvégű. Szárürege szűk és mély s csak ritkán mutatkozik falain némi sugaras rozsdázat. Húsa fehéres, közepe felé zöldes, finom porhanyó,
bőlevű, savanykás-édes, kellemes, de nem fűszeres ízű. Magháza nyílttengelyű, rekeszeiben hosszúkás, sovány, de ép magvakat rejtő.
 

Fája bujanövésű, edzett, egészséges; sűrű lombozatú és terjedelmes gömb- vagy tojásdad alakú koronájú; későn bár, de teljes kifejlődtével annál bővebben termő. Alkalmas gazdasági-,
törpe alanyra oltva gúla- vagy bokorfának. Éves vesszői középvastagok s hosszúak, molyhosak és violaszínbe játszó barnák; rövid és rendetlen levélközűek. Farügyei középnagyok és tompa hegyűek, fehérmolyhosak és lelapulók. Termőrügyei középnagyok,
hegyükön fehérmolyhosak, aljukon vereses-barnák. Levelei középnagyságúak és kerülékesek, szúrós hegyben végződők, fonákjuk molyhos, színük világoszöld; nem mélyen, de
szabályosan fűrészelt szélűek.