Származása. Valószínűleg Németalföldről származik. Diel, a ki 1798- ban először irta le, Brédából kapta e fajt hihetőleg névtelenül; mert eredeti nevét nem tudván, azon helyről nevezte el leírásában, a honnan hozzá származott s e név alatt minden felé el is terjesztette. Később eredeti nevére is rájött, mely alatt, a hires hollandi gyümölcsész, Knoop leirta azt. Bevallja Diel azt is, Kemohstsorten czimü müvének XXI. füzetében az Előszó XII. lapján, hogy a B r é d a i r e n e t azonos a Nelguin almával. Almánknak tehát kezdetben Nelguin neve volt, de napjainkban a világ gyümölcsészeti irodalmában csak a Dieltől nyert későbbi elnevezése lőn átalánosan elfogadva. Ojtóvesszejét 1869-ben kaptam Lucastól, Reutlingenből. 1871-től kezdve több Ízben termett már nálam. Ugy növényzete, mint gyümölcsei egyezvén a leírásokkal, fajom valódisága kétségtelen.
​

Érésideje. Deczember — február.

​

Minősége. Minden tekintetben I. rendű.
 

Alakja. Laposdad gömbalaku; termete többnyire szabályos. Vastagságának legnagyobb átmérője kissé alább esik magasságának középtájánál, honnét kelyhe felé szelíden fogyva, gömbölyded tompa kúpot alkot, szára felé pedig jól kidomborodva elég talpasan végződik; néha mind szára mind kelyhe felé egyenlően boltozott s ez esetben vastagsági átmérője épen közép tájra esik. S z á r a rövid, meglehetős vastag; ritkán emelkedik fölebb a csínos kerekedésü, tölcséralaku, rozsdásfalu üreg karimájának színvonalán.

K e l y h e középnagy, félig nyílt, széles, de kurta osztványokkal ellátott; sokáig zölden maradó s többnyire ránczos és rozsdásfalu üregben ülő.

​

Szine. Bőre finom, keménykés, sima, elejénte világos zöld, értével kissé zöldesbe játszó czitromsárga, napos oldalán némi sárgáspirossal belehelt; szabálytalan alakú, zöldes szürke vagy barna pontokkal jellemzőleg behintett; gyakran fahéjszinü, kissé érdes rozsda-foltocskákkal itt ott márványzott. Napos felén néha piros pettyecskék is fordulnak elő.
​

Izlelése. Husa sárgásfehér, finom, tömött, csaknem roppanó, teljes értével porhanyó; leve bő vagy elegendő, igen czukros, üdítő savanynyal emelt, igen kellemes, fűszeres ízű. Magháza nyilttengelyű ; tágas fiókjaiban ép magvakat rejtő. Kehelycsöve hosszas hengeres, a gyümölcsbe meglehetős

mélyen behatoló.

​

Fája. Mérsékelt növésű, de elég edzett; korán és igen bőven termő;
gyűmölcsvesszőkkel és peczkekkel meglehetősen beruházott, hosszú és hajlékony ágaival ritkás, szellős koronát alkotó. Alacsony törzsű szálasfának vadonczra nemesítendő; léczezet melletti művelésre és mesterséges alakú törpefának igen alkalmas, de ez esetben doucinra vagy pedig paradicsom alanyra ojtandó. Szereti a mély termőrétegü, s elegendőleg nedves talajt. Száraz földben és száraz időjárással roszul fejlődnek gyümölcsei, melyek különben
mindig jól állják helyöket a fán.
​

Vesszei. Hosszak, vékonyak, aljuktól kezdve hegyök felé mindmind inkább elvékonyodók ; könyökösek; a fa hegyén egyenest fölállók, alább pedig  elég nyilt szögekben a sudartól elállók; gyenge korukban bordázottak, ritkásan molyhosak; ért korukban csupaszak, simák, sötét violaszinüek vagy sötétbarnák; árnyas oldalukon zöldesbarnák; elég szembetűnő, fakó pontokkal sűrűn

pontozottak; levelközei rendetlenek, itt ott hosszak, itt ott rövidek.
Rügyei. Meglehetős nagyok, hosszasak, hegyesek vagy tompák, fához tapodók, fehér molyhos, laza pikkelyekkel borítvák ; elég kiemelkedő, s csakkét szélén kissé bordázott ülőlapra helyezkedök.

 

Virágrügyei. Kicsinyek, rövid kúposak, csaknem tompa hegyűek;

vöröses gesztenyeszínű, csaknem sima pikkelyekkel borítvák.

​

Levelei. Középnagyok, vékony és lágyszövetüek, kerülékesek, rövidke éles hegyben végződök; laposak vagy kissé völgyesek; alig íveltek; a veszszők alján levők hosszabbak és szembetünőleg hullámos szélűek ; felső lapjukon igen simák, csupaszak, de alig fényesek, világos zöldek; alsó lapjukon molyhosak; széleiken igen éles fogakkal elég mélyen, sűrűn és szabályosan fürészeltek. Levélnyelök rövid vagy közép hosszú, vastag vagy középvastag,
igen merev, molyhos, rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, fonálidomuak; nem tartósak. Virágrűgyet köritő levelei nagyobbak, mint a vesszőkön levők; vékony kissé hajlékony nyelőkről csaknem lefelé lógók.
​

Hasonnevei. Nelguin; Reinette von Aizerna vagy Aizema; König
Jakob, stb.

​

Leírói. D i e l , Kernohstsorten, I. 110.
Flotow, lllustr. Handb. der Ohsik. I. 273.
Mas, Le Verger, IV. 65.
L e r o y , Dict. depomol. IV. 630. és többen mások.
​

Észrevétel. Egyike ez is azon gyümölcsfajoknak, melyeket alföldi körülményeink közt különösen folyó vizeink mentében fekvő kérteinkben nagyban el kellene szaporítanunk. Rendes időjárással, noha kertem távol esik is a folyóvizektől, mégis bőven, szép és jó gyümölcsöket terem nálam is: de szárazságkor igen aprók maradnak gyümölcsei.