Birsalakú téli
Származása. Bizonytalan. Diel 1800-ban Angolhonból, Loddiges
faiskolájából „Quince Apple" név alatt, kapta. Nevét némelyek szerint alakjától kapta, némelyek szerint pedig a birsre emlékeztető izétől. Minthogy azonban a nálam termett gyümölcs ízében éppen nem találtam semmi a birsre emlékeztetöt; de a leírásokban sem találtam föl jegyezve semmi, birsre emlékeztető ízt; hajlandóbb vagyok hinni,hogy nevét csakugyan alakjától kapta; mert gyümölcsei többnyire szárnélküliek és bordásak, mint a birs szokott lenni. Ojtóvesszejét 1871-ben kaptam dr. Lucastól, Reutlingenből. Több ízben termett már nálam; Fajom valódisága kétségtelen.
Érésideje. Nov.—Febr. néha késő tavaszig is eltart.
Minősége. II. rendű csemege- és 1. rendű háztartási gyümölcs.
Nagysága. Középnagy; néha jókora nagy.
Alakja. Magas gömbalaku; elég csinostermetű, noha kerekdedsé
gében szelid, lapos bordák által többnyire meg van zavarva. Zöme majd mindig a közép tájra esik, honnét mindkét vége íelé szelíden és többnyire csaknem egyenlően fogyva, boltozódik s mindkét végén laposas és szelíden hullámos karimában végződik; néha azonban kelyhes vége felé kissé összébb húzódik, mintsem száras vége fele.
S z á r a néha csak egy húsos buczok, többnyire azonban rövid, közép vastag, fás, molyhos; tágnyilásu, de szűk és nem mély üregbe, néha pedig csaknem a fölszinre helyezett. K e l y h e zárt; hosszas, keskeny és hegyes, bokrétásan fölálló, többnyire sűrűn fehérmolyhos osztványaival szabálytalanul kikanyarított, tágas és kevéssé mély üregben ülő, melynek alja fehérmolyhos és falain szelid bemélyesedések és lapos bordák váltakoznak, melyek a gyümölcs derekán is végig nyomozhatok.
Szine. Bőre szívós, sima, értével kissé zsirostapintatu; elejénte
bágyadt szalmasárga; értével czitromsárga; napos oldalán némi igénytelen pirossal belehelt, többnyire azonban itt is csak aranysárga. Pontozata ritkás, alig szembetűnő és igen apró barna pontocskák vagy csak a bőr alul áttetsző, fehér petytyek alakjában jelenkező. Rozsda alakzatok ritkán tűnnek elő rajta ; de szármélyedésének falain kisebb nagyobb kiterjedésben mindig találkozik finom, fahéjszinü, néha érdes, sugaras rozsdamáz. Illata gyöngéd. A gyümölcs, még tulértével sem szokott fonnyadni.
Belseje. Húsa fehér, finom, tömöttes, kissé roppanó; leve bő,
czukros, finom, néha kissé élénk savanynyal emelt, kellemes, fűszeres ízü. Magtokja nyilttengelyü; fiókjaiban hosszas tojásdad, vörhenyesbarna, ép, néha idétlen magot rejtő. Kehelycsöve kúpalakú.
Fája. Fiatal korában vigau, csaknem buján, később pedig mérsé
kelten növő, igen edzett; elég korán, de nem mindig bőven termő;
fölfelé törekvő vagy nyilt szögekben szótálló ágaival, melyek gyümölcs.
veszőkkel és peczkekkel jól beruházkodnak, elég sűrűlombos, terjedelmes gömbalaku koronát alkotó. Vadonczon jól díszlik, de doucinra vagy paradicsom alanyra ojtva termékenyebb, mintsem szálasfának vadonczra ojtva. Mindenütt jól díszlik; gyümölcsei jól állják helyöket a fán.
Vesszei. Számosak, elég hosszak vagy középhosszak, vastagok, he
gyük felé is csak keveset vékonyodók; elég egyenesek; síkfölületüek,
csak hegyök felé kissé bordázottak ; fölállók vagy nyilt szögekben szét-állók; gyenge korukban is, ért korukban is finoman molyhosak; itt-ott csupaszak, pirossal és szennyes barnával mosott zöldes sárgák; apróbb nagyobb, kerek, fehéres pontokkal igen ritkásan és alig szembetűnöleg pontozattak; rövidlevélközűek.
Rügyei. Elég nagyok vagy középnagyok, elég duzzadthátúak, tompahegyűek, pirosas gesztenyeszinűek, hegyök felé sűrűn fehérmolyhosak; alig kiálló, bordázatlan, itt-ott három bordás talapon ülők.
Virágrügyei. Kicsinyek vagy középnagyok, kúposak, kissé tompahegyűek, pirossal és sötétbarnával tarkázottak; nagyrészt sürü, fehér molyhozattal takartak.
Levelei. Középnagyok, elég vastag és elég keményszövetűek;
tojásdadok vagy kerülékesek; többnyire hirtelen elkeskenyült, hosszas
vagy rövid, éles hegyben végződök; laposak vagy laposvölgyesek; a
vesszők hegyénél többnyire csatornásak; kissé íveltek; alsó lapjukon
sűrűn molyhosak: felső lapjukon csupaszak, bágyadtan fénylők, sötét
fűzöldek; széleiken előrehajló, többnyire éles fogakkal sűrűn, nem
mélyen, de elég szabályosan fűrészesek. Levélnyelök elég rövid, vastag, de hajlékony, molyhos, tövénél violaszín pirossal mosott; csaknem vízirányosan el-, vagy igen rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái elég kifejlődöttek, rövid lándsásak, szétállók tartósak. Virágrügyet körítő levelei majd kicsinyek, majd elég nagyok, keskenyek és hoszak, laposak, széleiken apró, éles fogakkal szabályosan íűrészesek; rövid vagy hosszas, hajlé kony nyelőkről elég mereven szétterülök.
Hasonnevei. Französische Quittenreinette; Amerikanischer KaiserApfel; Norfolk Storing stb.
Leirói. D i e l , Kemobstsorten, Aepfel—Birnen. II. 21.
Dr. L u c a s , Illustr. Handh. der Obstkunde, I. 71.
L e r o y, Dict. de pomol. III. 228. és mások.
Észrevétel. Ilyen száraz, laza talajban, milyent kertemben talál,
kevés haszonnal járna tenyésztése; mig kötöttebb s kellőleg nedves
talajban bizonyára képes volna kifizetni a helyet, melyet kertünkben elfoglal.