Származása. E kitűnő téli almafajt bizonyos Adam Robert lovag e
század elején nyerte magról Angolhonban s kezdte elterjeszteni „Norfolk pipin" név alatt, mely nevezet később elavult, s szerzője neve után fönebbi, jelenleg általánosan használatban levő névre változott át. Ojtóvesszejét 1870-ben kaptam Oberdiecktől. 1873-ban már bemutatta nálam a fajfán első gyümölcseit. Növényzet, gyümölcs a leírásokkal egyezvén, fajom valódiságakétségtelen.
​

Érésideje. Nov. —febr.

​

Minősége. Kitünőleg I. rendű csemege- és gazdasági gyümölcs.



Nagysága. Középnagy.
 

Alakja. Magasnak látszó tompa-kupos; köröskörül sík-fölületű, szabályos alakú; hasa közel esik száras végéhez, hol a gyümölcs elég talpasán végződik; kelyhe felé némi sekély behajlással mind-mind inkább fogy s tompa csúcsban végződik. K e l y h e az apróbb gyümölcsöknél zárt, a nagyobbaknál nyilt vagy félignyilt; fölfelé álló, hosszas, molyhos osztványokkal ellátott; apró ránczosfalu, elég tágas és mély üregbe helyezett. S z á ra elég hosszú, vékony, fás; szűk és mély, tölcséralaku üregbe helyezett, melynek falai gyakran finom rozsdamázzal vannak bevonva, s e máz sugáralakban

néha a szármélyedés karimáján tul kissé a gyümölcs derekára is
fölemelkedik.

​

Szine. Bőre finom, vékony, síkos; elejénte zöldes-sárga, később élénk czitrom-sárga ; napos oldalán elejénte barnás, később derültebb pirossal befuttatott, s e piros szinben szakadozott piros csíkok és pettyek is láthatók, melyek gyakran az árnyas oldalon is, de mind-mind inkább elhalaványodva mutatkozni szoktak. Pontozata finom, ritkás. Rozsda szemölcsök és rozsdaalakzatok
majd mindenik gyümölcsön fordulnak elő.
​

Izlelése. Husa sárgás, finom, tömött, kissé roppanó ; értével azonban

elég porhanyó ; leve elegendő, igen czukros, finom savanynyal emelt, kellemes, fűszeres ízű, gyöngéden illatos. Magháza nyilttengelyü; tágas fiókjaiban számos apró, tojásdad alakú magot rejtő. Kehelycsöve lapos kúpalakú.

​

Fája. Erőteljes, edzett, korán és bőven termő; magas, szellős koronát
alkotó. Gyümölcsei jól állják helyöket a fán.
​

Vesszei. Számosak, hosszak, karcsúak, egyenest fölállók vagy éles szögekben fölfelé irányulok, hegyök felé fölöttébb elvékonyodók ; csak kissé könyökösek; sík fölületüek, hegyök felé hornyoltak, itt-ott csupaszak vagy ritkás fehér-molyhosak, világosvörhenyesek, szembetűnő, kerek, fehér pontokkal ritkásan pontozottak ; elég hosszas levélközüek.

 

Rügyei. Aprók, háromszögüek, tompa hegyűek, lapulók, világos gesztenyeszínű pikkelyekkel borítottak, fehérmolyhosak; elég kiemelkedő, hármas bordás ülőlapra helyezkedök.

​

Virágrügyei. Aprók, hosszas kúposak, tompahegyüek, pirossal mosott, szennyes barna, lazán álló pikkelyekkel borítvák, fehérmolyhosak.

​

Levelei. Kicsinyek, tojásdadok "vagy kerülékesek; félre görbülő, rövid, szúrós hegyben végződök ; kissé fölfelé irányulok ; alig völgyesek ; csak kissé íveltek; felső lapjukon csupaszak, halványzöldek ; alsó lapjnkon sűrűn fehérmolyhosak; széleiken szabálytalanul, de elég sűrűn, élesen és mélyen fűrészeltek. Levélnyelök középhosszú, vékony, mereven s kissé rézsuntosan
fölfelé álló. Levélpálhái igen kifejlődöttck, szétállók, sőt kissé hátra görbülök,lándsásak, tartósak.
​

Hasonnevei. Norfolk pipin.

​

Leírói. O b e r d i e c k , lllustr. Handb. der Ohstk. lY. 153.
André Leroy, Dict, de pomol. III. 52.
Mas, Le Verger, IV. 159. stb.mások.
​

Észrevétel. Hazánk bármely, gyűmölcsfatenyésztésre alkalmas vidékein széles elterjesztésre méltó. Arra a kérdésre, hogy váljon az Alföldön, nagybani elterjesztésre méltó lesz-e ? csak bővebb tanulmányozás után felelhetünk meg.